Functioning in

Tényleg lehet abban valami, hogy két személyes szituációkban funkcionálnak a legjobban. Tegnap egész nap egyedül voltunk itthon a reggeli felkeléstől az esti alvásig kettesben voltunk és csoda volt vele lenni. Nagyon jól eljátszott egyedül, mesét nézett, beszélgettünk, egy óra felé megunta és elment egyedül lefeküdni. Szépen evett, kevés volt a hiszti és többnyire egyedül akart lenni. Ez már többször is feltűnt nekem is, apjának is, hogy tényleg ez is jellemző rá, na de hogy ennyire...

Nursery

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy megosszak jót és rosszat, érdekeset és tanulságosat. Lányegében bármit, aminek kicsit is köze lehet ehhez a "betegséghez. Bocsássatok meg nekem a személyes hangvételért, de nem tudom szó nélkül hagyni. A minap történteket, most az egész sztorit nem írnám le, az itt megtaláljátok, legyen elég az idevágó része, amit most más szemszögből fejtenék ki.
Adott egy gyermek, aki eddig korai fejlesztésben részesült és bölcsődei ellátásban. 1 éven belül ez már a harmadik helye. Az első frissen nyílt, tapasztalatlan gondozókkal, szép hely felszerelt csak épp a tapasztalat és a hozzáértés hiánya. A második szintén kellemes környezet, átlagos felszereltség, hozzáértő tapasztalt és őszinte gondozókkal. A harmadik nem a város legjobb pontján található, felszereltsége már-már biztosságosnak sem mondható talán és a gondozók. Mosolygósak, kedvesek... szembe, de hátulról döfnek és hanyagok. Saját problémájuk a legnagyobb és előrébb való valamint az "elit" tagoké. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy a második helyen is volt probléma, sőt panasz is, de együtt kitaláltunk valamit megoldottuk, de a harmadik helyen még az együttműködés halovány szikrája sem látszódott. Századszori próbálkozásra, hazaküldésekre, előidézett pszichés lázokra, szép majd csúnyább kérésre is volt precedens. Az egész játék arra ment ki, hogy a gyerkőcöt lepasszolják és mivel ez nem sikerült mondva csinált indokkal és egy orvos felkérésével, aki egy két éve kiállított alapítványi (és nem a februári szakértői) papírra és a gondozók panaszáradataira hivatkozva kiállított egy szakvéleményt, melyben súlyos magatartási problémákra hivatkozva eltanácsolja a közösségi neveléstől a gyermeket.
Viszont az egész ügy poénja, ha lehet így fogalmazni, hogy a gyermek ön és közveszélyes egy 14 fős bölcsődei csoportban, viszont egy több mint 30 fős ovis csoportba megpróbálják betenni, csak, hogy belássam, hogy nem megy. Akkor adjanak egy nyilatkozatot, hogy nem mehet és kész, de ne tologassák. Viccesnek koránt sem mondható, hogy mennyit képesek szórakozni, pakolgatni egy gyermeket és hazaküldeni, hogy 5 éves koráig maradjon otthon anyucival, aki pedig szeretgesse jó sokat, mert attól szerintük minden rendbe jön, hisz egy átlag gyereknek is az használ a legtöbbet.

Levo-Dopa

Mindenféle szakzsargon nélkül. A dopamin kell a szervezetnek. A kevés dopamin vezet például a  figyelemzavarhoz, Parkinson-kórhoz, a túl sok például a skizofréniához.
A szétszórtság a feledékenység a szervezési nehézség, figyelem nehezen tarthatósága, impulzivitás mind arra utal, hogy kevés a szervezetben a dopamin, mint előző írásomban említettem az agynak nagy szüksége van rá, hogy megfelelő képen működjön. Vagyis vagy nagyon jól csináljuk a dolgaink és folyamatos olyan motiválásban tartjuk a gyermeket, ahol folyamatos sikereket ér el és így újabb adag dopahoz jut a szervezet, minként "normálisan" fog működni vagy más megoldást keresünk. Hisz lássuk be, hogy nem tudjuk 0-24ben eredményesen motiválni a gyermeket, hisz nem született még meg az a csemete aki ne akarna néha mást mint a szülő. Egy bizonyos Levo-Dopa nevezetű anyaggal (élő dopamin) tudjuk segíteni az agy munkáját. Nem mellékes megemlíteni, hogy ez a Parkinson-kór gyógyszere is.Lássuk mi is az L-Dopa


Hatása:
Mivel a dopamin túl poláros molekula, nem jut át a vér-agy gáton. Ezért prodrugját („előhatóanyag”) a levodopát használják a klinikumban, ami már bejut a központi idegrendszerbe, és ott dekarboxileződéssel képződik belőle dopamin. Mivel a levodopa dekarboxileződése a periférián is végbemegy, ezért a levodopát perifériás eloszlású dekarboxilázgátlókkal kombinálják. Így jóval több hatóanyag képes eljutni a hatás helyéhez, ami azt eredményezi, hogy akár 75%-kal is lehet csökkenteni a levodopa adagját.



Mellékhatások:

A legtöbb mellékhatás csökkenthető dekarboxilázgátlóval való kombinálással. A legnagyobb probléma, hogy a levodopa terápiás hatásfoka idővel csökken. (szerk.megj.: folyamatosan lehet 75% csökkenteni a levodopa adagját így elkerülvén a mellékhatásokat és a folyamatos szedést.)
A legfontosabb mellékhatások:
gastrointestinális: étvágytalanság, hányinger, hányás
cardovascularis: arrhytmia, hypotónia
centrális mellékhatások: dyskinézia (akarattól független mozgások), szédülés, hallucináció, zavartság, aluszékonyság, hirtelen alvásroham
egyéb mellékhatások: glaucoma, homályos látás, nyál, vizelet barnás elszíneződése
Legfontosabb mellékhatások az „end-of-dose” akinézia és az on-off jelenség, ami a terápiás hatás fluktuációjára vezethető vissza, például arra, hogy lecsökken a levodopa vérszintje.

Dopamine

Jó okom volt a távolmaradásra. Az elmúlt napokat kutatással töltöttem, találtam néhány érdekes infót, amit megosztanák veletek, de még utánaolvasás alatt vagyok, tapasztalatok, vélemények nyugodtan jöhetnek.
Az ADHD-s emberekre jellemző az alacsony dopamin szint és ebbe ha belegondolunk teljesen jogos, hisz majdnem az összes tünetre magyarázat. Az agresszió, a motiválatlanság, a "rossz én" érzés, a figyelmetlenség és még sorolhatnám. Azt hiszem nem kell magyaráznom, az adatok magukért beszélnek, a biokémiát kihagytam, érdekességeket kiemeltem.

Hatása:
A dopamin hatását részben közvetlenül, részben noradrenalin-felszabadítás útján fejti ki.
Gyógyszerként is használható, mely a szimpatikus idegrendszerre fejti ki hatását, emelve a pulzust és a vérnyomást. Viszont, mivel a dopamin nem képes átjutni a vérereken, kábítószerként vagy gyógyszerként való használata nem befolyásolja közvetlenül a központi idegrendszert, ehhez ugyanis az erekből a szinapszisba kellene jutnia, amire szerkezete miatt képtelen. Ahhoz, hogy bizonyos betegségekben (pl. Parkinson-kór) szenvedő betegeknek a dopamin-szintjét növeljük, annak szintetikus prekurzorát (L-Dopa, más néven levodopa), amolyan elő-dopamint adnak be, mivel ez képes átjutni a vér-agy gáton. A dopamin egy része inaktív metabolitokká bomlik a májban, a vesében és a plazmában; 85%-a a vizelettel választódik ki 24 órán belül.


Szerepe:
Az agy dopamin rendszere négy anatómiailag körülhatárolható pályarendszerből áll.

Mesokortikális pálya ventrális tegmentumból fut a frontális kéregbe, a motivációban és az érzelmek kialakításában van szerepe.

Mesolimbikus pálya a kellemes érzetek, az ösztönös magatartás, a jutalmazás és az addikció kialakulása kapcsolható. A dopamint többnyire az agy örömközpontjával hozzák kapcsolatba, aholis élvezetet, örömet stimulál, hogy motiválja a személyt bizonyos cselekedetek végrehajtására.

Nigrostriatális pálya a mozgások kialakításáért felelős. A substantia nigrából kilépő rostok a striatumba szállnak fel és ott elsősorban az akaratlagos és a spontán mozgások szerveződését szabályozzák. A nigrostriatális pálya degenerálódása következtében alakul ki a Parkinson-kór, melynek tünetei között szerepel az önindította mozgás nehézsége.

Tuberoinfundibuláris pálya idegsejtjeiből felszabaduló dopamin – melyet korábban prolaktin release inhibiting hormonként (PIF) írtak le – a prolaktin szekréciót szabályozza a hipofízisben. Az itt található laktotróp sejtek prolaktint termelnek, dopamin hiányában folyamatosan.


A dopaminnak tehát több funkciója van az agyban, mégis messze a legfontosabb az agyi jutalmazó hatása. Akkor aktiválódik, ha valamilyen pozitív hatás éri az élőlényt. Minden valószínűség szerint az élővilágban betöltött szerepe, hogy új viselkedésformákat alakítson ki az élőlényben, melyek újra és újra dopamin-aktiválódáshoz vezetnek.
Az elülső lebenyben a dopamin kontrollálja az információáramlást. Ebben a régióban a dopamin-rendellenesség hanyatlást idézhet elő olyan neurokognitív funkciókban, mint emlékezés, figyelem, valamint problémamegoldó-képesség.

More tips

Azoknak a felnőttnek van esélye jól bánni velük:
- akik elfogadják, hogy velük az általános nevelési elvek és megoldások csődöt mondanak,
- akik rátanulnak arra, hogy mindig egy gondolati lépéssel előttük járjanak,
- akik képesek megőrizni a nyugalmukat a kényes helyzetekben is,
- akik a velük való bánásmódot nem teherként, hanem kihívásként élik meg,
- akik képesek következetességre,
- akik elfogadják, hogy gyermekükkel való bánásmód állandó készenlétet jelent.

Praktikák:
- Tegyünk ki a lakásban, a fontos pontokon vidám színű emlékeztető feliratokat/rajzos ábrákat a kisebbeknek a fürdőszobában, a tükör mellett, a bejárati ajtón, a gyermekszoba ajtaján, az íróasztal és ágy felett.
- Figyeljük és jutalmazzuk a meg nem történteket.
- Kössünk napi többször szóbeli, akár írásbeli/rajzos megállapodásot, szerződést a gyermekkel.
- Három szabálytnál többet ne foganatosítsunk velük szemben
- Bánjunk a dicséretekkel bőven, a szankcionálást röviden, tényszerűen, tárgyilagosan intézzük.
- Ne hasonlítgassuk össze őket másokkal, vagy saját régebbi teljesítményükkel.
- Mindig a teljesítményt értékeljük, és ne a személyét.
- Előre egyeztessük vele, jelenítsük meg a napirendi pontokat.
- Előzzük meg a krízishelyzeteket.
- Csökkentsük az általános zajt a környezetében.
- Használjunk dobozos, feliratozott tároló rendszert a szobájában.
- Vállait érintsük meg instruálásuk közben.
- Adjunk egyfázisú, rövid utasításokat.
- Az apró pozitívumok miatt azonnal dicsérjük meg.
- Dolgozzunk ki rejtett jelzéseket számukra. (Várakozz! Légy csendben! Maradj itt, stb.)
- Biztosítsunk megfelelő mennyiségű napi mozgáslehetőséget.
- Tiltsuk ki a számítógépet, tévét, rádiót a gyermekszobából.

Egy-két meglepő ötlet a hiperaktivitás csökkentésére:
- Erős nyomás a testre (pl.: óriáslabdát áthengeríteni rajta, vagy ráfeküdni, persze úgy, hogy ne sérüljön).
- Fárasztó testmozgás.
- Egyenletes ritmusú, lassú hintázás, vagy lassú, ritmusos mozgás.
- Hideg vizet itatni a gyermekkel, vagy a kezeire engedni, mivel a hideg nyugtatóan fog rá hatni.
- Az ismerős, megszokott környezet (pl.: a szobája), ahová egyedül „vonuljon vissza”.
A rágózás, a csiklandozás, a gyors hintázás, a ritmusos zene viszont kerülendő, mivel nagyon felpörgeti.

More 10 tips

1. Ne legyen túl sok az inger, a tömeget, túl sok ismeretlen embert nem bírják. Fokozatosan hozzá lehet szoktatni, de ha hirtelen kapja, kiakad.
2. Nem ordítozni vele, nem megütni. Az erős indulatoktól kiakad és bezár minden kommunikációs csatornát, nem jut el az agyáig amit hall. Higgadtan érdemes kezelni, ügyes alkukat kötni. Előre kiagyalni alku sémákat, amik beváltak és bármikor bevethetők.
3. Nem szabad kinevetni amikor kiborul és viccnek felfogni egy olyan dolgott, amin ő kibukott, mert azt hiszi őt neveted ki.
4. Kevés édességet adni neki, mert felpörgeti.
5. Kis csendes pihenő kora délután, tanulás és foglalkoztatás fél órás szakaszokban, szünetekkel, mert elfárad és fáradtan agresszív lesz.
6. Nyugis gyerekekkel hadd játsszon, jó hatással vannak rá.
7. Állatokkal jól kijön, mindig legyen a közelben "terápiás" állat, jobb híján plüss amivel szerepjátékot játszhat.
8. Mandalaszínezés. Nagyon jól leköti és fejleszti is.
9. Ne hagyd, hogy azok, akiknek nincs ebben tapasztalata, autoriter nevelésre bíztassanak, elbizonytalanítsanak. Ne akarj megfelelni nekik. Úgy neveld, ahogy bevált. Ők pedig ennek kivitelezésében segítsenek. Ha nem segítenek, akkor legalább ne szóljanak bele. A gyerek azonnal kihasználja, ha azt érzi, megosztottság (több falkavezér) van, és játszmázni fog. Egy irányt kell követni, de azt stabilan.
10. Mindig ki kell szakítani a környzetből, ahol az ingerek telitődtek és szépen elvonni a figyelmét.

Some good advice

MIT NE CSINÁLJ!
Ne várj el Tőle olyat, amire még nem képes!Ne légy Te is impulzív!
Ne kapkodj!
Ne hamarkodd el a Vele kapcsolatos döntéseidet!
Ne utasítsd vissza Őt!
Ne légy ingerült!
Na hasonlítsd össze se másokkal, se megelőző viselkedéseivel!
Ne hagyd felügyelet nélkül!
Ne hagyj Neki 15-20 percnél hosszabb szervezetlen időt!
Ne beszélj hozzá szemkontaktus nélkül!
Ne hagyd Őt keretek, szabályok nélkül!
Na hagyd szervezetlenül a napjait!
Ne menj bele vitázgatásba!
Ne Te vállald az összes probléma megoldását!


MIT CSINÁLJ!
Fogadd el és szeresd!
Szervezd meg a tevékenységeit!
Ellenőrizd minden tevékenysége közben és utána is!
Járj egy gondolattal, egy lépéssel előtte!
Soha ne engedd más dologba belekezdeni addig, míg az előzőt be nem fejezte!
Ne dolgozz helyette, biztasd, jutalmazd és várd ki még megcsinálja!
Azt is jutalmazd, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg!
Előre beszéld meg Vele, mit vársz el Tőle!
Előre tájékoztasd Őt a kapható jutalmakról és szankciókról!
Ne beszélj addig, amíg nem néz Rád!
Érintsd is meg a karját, vállát ha fontos dolgot mondasz!
Higgadtan de határozottan utasítsd rendre!
Fontos helyzetekben csak eldöntendő kérdéseket tégy fel Neki, amikre csak „igen”-nel vagy „nem”-mel adhat választ!
Vonj be más családtagokat a mindennapjaitokba!
Rövid és egyfázisú utasításokat adj!
Követeld meg a szemkontaktust és annak fenntartását!
Minden folyamatot bonts apró lépésekre neki!
Minden részfeladat megoldását ellenőrizd is le!
Soha ne adj újabb utasítást, amíg ez előzőt nem teljesítette gyermeked!
Tedd láthatóvá számára az idő múlását egy mutatós óra segítségével!
Köss vele egyenrangú megállapodásokat!
Részteljesítményenként jutalmazd a jó teljesítményt!
Csak olyan következményt vagy jutalmat ígérj, amit meg is valósítasz!
Ne vitázz, használd a „nem” és „igen „ kifejezéseket!
Vita esetén ne használj kiegészítendő kérdéseket, használj eldöntendőket!
Soha ne hasonlítsd össze Őt mással, vagy egy régebbi saját teljesítményével!
Dicsérd meg azt ami megtörténhetett volna, de nem történt meg!
Mindig járj egy lépéssel, egy gondolattal előtte!
Ne hagyd kontroll nélkül!
Szervezd a szabadidejét is!
Fontos közlésekkor érintsd is meg Őt!
Tisztázd, hogy vannak helyzetek, amikor nem az övé a döntés lehetősége!
Dicsérd bőkezűen, a fegyelmezésekkor légy tényszerű!
Véletlenül se hidd, hogy a hagyományos nevelési megoldások hatásosak az Ő esetében!

Curiosity

Érdekesek ezek a kisemberek körülöttünk. Az egyik nap a világ legtüneményesebb gyermekei, másnap viszont pokoli tűzön táncoló rosszaságok. Most csendben volt egy kicsit a blog épp ez miatt is. S mi kis ördögfiókánk megmutatta a foga fehérjét. Ennek örömére ismét rájöttem még mindig elenyészően keveset tudok hiába olvastam már át szinte az összes magyar nyelvű szakirodalmat, gyermekem még mindig képes újat mutatni.

Találtam megint pár újdonságot, ami belegondolva teljesen alap.
A hiperaktivitás ismertetőjegyei
1. Külső jegyek, melyek csak nehezen észlelhetőek:
   sápadtság, karikás szemek
   száraz foltok a bőrön
   feltűnően jó fogazat a rengeteg elfogyasztott édesség ellenére is vagy épp az ellentéte
   törékeny, gyakran lerágott körmök, rajtuk kis fehér foltokkal (cink és vas hiánya miatt)
   sovány testalkat, de felfúvódott has


2. Viselkedési sajátosságok:
a) Alvási zavarok:
    hosszú ceremóniát követően nehezen alszik el
    fél egyedül a sötétben
    legkisebb neszre felriad, vagy önmagától felkel általában  ugyanabban az órában
    nem emlékszik az álmaira

b) Étkezési sajátosságok:
    állandóan  szomjas
    imádja a hideg és édes italokat
    utálja a zöldségféléket
    édességet minden mennyiségben képes elfogyasztani
    gyakran felfúvódik. gyakori a gázkibocsátás
    ásványi anyagok hiányára felerősödött hiperkinetikus szindrómával reagál
    paradox hatás: az altató- és nyugtatószerek felrázzák őket, míg az ajzószerek nyugtatóan hatnak rájuk

c) Különleges érzelmi megnyilvánulások:
     első benyomás mindig pozitív, a gondok ott kezdődnek, amikor a gyermek neki nem tetsző körülménnyel      találkozik
     érzelmi labilitás
     rosszul tűri a kudarcot

d) Teljesítmény tipikus eltérései:
     normál intelligenciaszint ellenére is komoly problémák az iskolában
     megfelelő motiváció ellenére is folyamatos sikertelenség
     nem tud eleget tenni az elvárásoknak
     szeretne jól viselkedni, csak nem tud
     a hiperaktivitáshoz társulhat specifikus tanulási zavar (diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia)

45+1 question, which make parent to go haywire

Találtam a nőStények oldalon egy cikket "50 dolog, amit ne mondj autista gyerek szüleinek" címmel. Azt hiszem ezeket a kérdéseket nagyon sok ADHD-s gyermeket nevelő szülő is megkapta már. Kicsit átválogatva, elvéve, hozzáírva összegyűjtöttem azt a kérdéssort, amit minden embernek el kéne olvasni aki nem érintett a témában. Már lassan ott tartok ha valaki vendégségbe akar jönni vagy áthív minket, hogy arra az esetre összeírok egy listát megelőzve a sértő bunkó helyzeteket mindenkire nézve, aztán ha elfogadja és jönni akar/hívni akar akkor hajrá.

1. Ne legyél már annyira érzékeny, a gyerekek csak viccelnek amikor …  - nak hívják. (A pontokra valami csúnya szót képzeljetek el.)
2. Csak meg kéne tanulnia alkalmazkodni végre.
3. Az én gyerekem ugyanezt csinálja.
4. Miért hagyod, hogy azt a valamit körbe-körbe hurcolja állandóan?
5. Egyszerűen nem hiszem el, hogy hagyod pucéran elrohangálni a gyereked.
6. Tenned kéne valamit, hogy változatosabban étkezzen a gyerek. Ez nem olyan nehéz dolog.
7. Végül majd meg fog tanulni … (a megfelelő behelyettesítendő: beszélni, járni, uralkodni magán stb.).
8. Ha tudtad, hogy esetleg ki fog borulni, minek jöttél ide vele?
9. Őt tanítani olyan, mint kutyát idomítani.  Milyen nehéz lehet ez…
10. A kirándulás sokkal könnyebb lenne nektek, ha otthon hagynád őt.
11. Nincs vele semmi gond, nagyon mókásan viselkedik.
12. Ha rákényszerítenéd, hogy leüljön, megtanulná.
13. Megpróbáltad már azt, amit X.Z. celeb/Dr. Spock/Juliska néni tanácsolt?
14. Egyszerűen nem hiszem el, hogy még nem szobatiszta.
15. Nem túl nagy már a cumihoz?
16. Annyira elkényezteted.
17. Milyen kegyetlen, hogy gyógyszerezed a gyereked!
18. De ti olyan rendes emberek vagytok, olyan normálisak, hogy lehet beteg a gyereketek?!
19. Neki csak valami gyógyszer kéne.
20. Megkérhetnénk, hogy vigye ki a gyerekét? Zavarja a többieket.
21. Normális iskolába jár? Az hogy lehet?
22. Mondd neki, hogy jöjjön ide, adjon nekem egy puszikát!
23. Miért adsz rá gyerekhámot? Nem kisbaba már.
24. Többet kéne mondókázni meg mesélni, akkor elkezdene beszélni.
25.  Mit mondanak a pedagógusok/orvosok, mire lehet számítani? (aranyszabály, hogy nem mondanak semmit, mert kiszámíthatatlan)
26. Ez egy új kitalált betegség, nem létezik ilyen.
27. Ezek a buta képkártyák kisbabáknak valók, ő meg olyan okos már. Miért csinálsz belőle agyalágyultat?
28. Mit keres az a nagy gyerek a bevásárló kocsiban?
29. Nem kell annyira védened még a széltől is, minek rá a fülvédő!?
30. Ha egy kicsit többet foglalkoznál vele, lehet, hogy meggyógyulna.
31. Ti csak figyelemre vágytok, ezért csináltattátok ezt a diagnózist.
32. Tudod, mi okozza az autizmust? … (ide behelyettesíthető: ételszínezékek, levegőszennyezés, mikrohullámok, beltenyészet, drogos anya, rossz anya, erőművek, zajszennyeződés, túl sok tévé és így tovább…).
33. A gyerekek általában kinövik.
34. Jó nektek, hogy már van elég gyereketek, nem is akarhatnál többet, mert mi van, ha az is beteg lesz?
35. Az, hogy ADHD, azt jelenti, hogy akkor jó a matematikában/zenében/művészetben?
36. Ezek a gyerekzárak, biztonsági dugók mindenhol a lakásban, eléggé nevetséges.
37. Nem is hiperaktív/figyelemzavaros/magatartászavaros, csak meg kéne fegyelmezni.
38. Túl sok gyerek kap hiperaktív diagnózist. Nagyon divatos lett mostanában.
39. Öntse nyakon egy pohár vízzel, attól biztosan lehiggadna.
40. Biztosan jó, hogy különleges bánásmódban részesül mindenhol.
41. Biztos, hogy baj van vele? Szerintem teljesen rendben van.
42. Isten tudta, hogy te ezzel elboldogulsz majd.
43. Nem lehet hiperaktív, hiszem leült nyugodtan.
44. Nagyon jó, hogy a kisbabád lány, így nem lesz beteg, mint a bátyai.
45. Ő nem lehet ADHD-s, túl okos.

   + 1 Ha eléggé hisztek Istenben, akkor el fog múlni.

Disease

Egy valami biztos, nem könnyű ezeknek a gyerekeknek, sem a szülőknek ha valaki beteg. Nálunk most a tüszős mandulagyulladás a sláger. Ez azt jelenti, hogy negyedik napja nincs alvás, semmi nem jó, enni nem akar, ha eszik, akkor sír mert fáj neki. Nem jó kézben, nem jó a földön, semmit nem akar csinálni, sem nézni, mindezt úgy, hogy csak egy emberhez ragaszkodik. Nem mondom embert próbáló feladat, nem is kicsit. Mindig legyél türelmes, úgy, hogy ő végigkiabálja a napot, verekszik, rombol és még pihenni sem tudsz, mert éjjel is ez a cirkusz megy.

ADHD

Hiperaktív, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, adhd, attention-deficit hyperactivity disorder, fimota, figyelemzavar, motoros nyugtalanság, tanulászavar, akár, hiperkinetikus zavar, akár hogyan is nevezzük egyet jelent, vélhetőleg neurológiai természetű rendellenesség, aminek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll.

Én személy szerint ezeket a gyermekeket és felnőtteket (igen, felnőttek között is sok van, de ők jó esetben megtanulták már, hogy saját viselkedésüket miként korlátozzák, irányítsák) nem betegeknek tartom, csupán más életvitellel rendelkező egyéneknek akiknek több segítség kell, hogy megtanulják miként illeszkedhetnek be az "átlagos" emberek világába. Sok esetben mi nehezítjük meg az életüket, mert ma már nemigen létezik az empátia csak mint fogalom. Pedig ha kicsit jobban odafigyelnénk egymásra minden könnyebb lehetne, nekünk is, nekik is.

Magyarországon az orvostudomány megosztott nézeteket vall erről a szindrómáról. Vannak pszichológusok akik betegségnek vallják ezt, míg sokan elutasítják és az eredménytelen, rossz szülői nevelésre fogják az összképet. Sajnálatos módon nem is nagyon diagnosztizálják 5-7 éves kor előtt. Ugyanis a figyelemzavar és a gyenge impulzuskontroll ekkora ölt hatalmas méreteket, mit sok esetben már nagyon nehéz koordinálni. Holott megfelelő időben történő felismeréssel, szakszerű tanácsokkal (szülőknek-tanároknak egyaránt) és terápiákkal ha meg nem is állítható de jelentősen jobb mederbe sorolható a gyermek. Neki meg kell tanulnia az indulatait kezelni, saját érzelmeit kordában tartani és nem feltétlenül az a lényeg, hogy evidens magatartású ember váljék belőle, hanem "csak" annyi, hogy felismerje amikor segítségre van szüksége és merjen is segítséget kérni. Sok esetben maguk a szülők is hibáznak, hol kisebb hol nagyobb bajt okozva ezzel. Ezeknek a csemetéknek a folytonos pozitív visszacsatolásra van szükségük, mivel rengeteg bajt és káoszt okoznak maguk körül, így a sok "letolásért" cserébe csak azt tanulják meg, hogy már megint nem jó valami, ők szeretnének "jók" lenni, kiérdemelni a dicséretet és épp ezért sok esetben követnek el olyan dolgokat, amiből csak keserűség származik. Hamar megtanulják, hogy akármennyire is szeretnének olyanok lenni mint a többiek és bármennyire is akarnak ők jók lenni, csak rosszul sül el, aminek már korán téves önértékelési kép lesz az eredménye. teljes meggyőződéssel állítják magukról, hogy bármit is tegyenek az úgyis csak rossz lesz. Épp ezért lényeg, hogy még akkor is, amikor szakad a cérna maradjunk türelmesek magyarázzuk el a dolgokat, nekik és mutassunk példát. Biztassuk őket olyan dolgokra amikben sikeresek lehetnek (nem olyanra amiben szeretnénk ha az lenne, hanem amit meg tud csinálni és szereti), sokszor adjunk nekik jutalmat, aminek nem feltétlenül tárgyinak kell lennie , lehet az egy jó szó, ölelés, simogatás dicséret. Mutassuk meg nekik, hogy bizony sokszor nekünk sem sikerül minden és akkor sincs minden veszve higgadtan újra próbálkozunk. Ne feledjük lehet a legkorszerűbb gyógyszer a kezünkben és a legjobb terapeuta, a gyermek a szülőtől tanul legfőképp, hisz ő az, aki mindig, mindenhol, mindenben támasza.

Empathy

A legnagyobb megpróbáltatás a szülőket akkor éri, amikor már a sokadik "hisztis kölyök, meg kéne csak nevelni" kijelentés hangzik el. A baj akkor van, amikor már annyira kétségbeesett a szülői pár vagy valamelyik tagja, amikor kezdi/k elhinni, hogy ez tényleg, így van. Főleg, hogy az esetek többségében nem csak az ismerősök, hanem a rokonok is azt az oldalt fogják képviselni, akik azt vallják, hogy az ifjú szülő nevelési szokásaival van baj. És most mellékes, hogy védekező reakció vagy valós gondolat áll mögötte.
Sok esetben már nem tudnak mit tenni a szülők, amikor csak azt hallják, hogy mennyire rossz a gyerek és mennyire meg kéne nevelni. Amikor egy "hisztis" gyermek valamit tesz pl. az utcán és a szülő erélyesebben rászól, akkor ha rögtön nem is, de 2-3 alkalommal abbahagyja, de egy hiper gyermek nem fogja. Még a 10. rászólás, fegyelmezés, megalkuvás után sem. Nagyon szomorúan látom, hogy a mai emberekből sajnos kihalt az empátia. Kihalt. Ez tény. Rettentő hamar rámondjuk egy gyermekre, aki nem illendően viselkedik, hogy hisztis, pedig lehet csak valami problémája van, ami lehet hiperaktivitás, autizmus, idegrendszeri probléma vagy bármi más. Nem feltétlenül látszik egy gyermeken, hogy "beteg".
Miképp arról sem veszünk tudomást, ha valaki elesik az utcán, kortól és nemtől függetlenül, elintézzük egy "biztos részeg" vagy "hülye drogos" kifejezéssel. Holott lehet vérnyomásproblémája, lehet terhes kismama, cukorbeteg, vagy csak egy ember, akinek a mindennapi rohanásban még nem volt ideje reggelizni.
Szörnyű, hogy a mai világ hova fejlődött, sietünk, szaladunk. Nem győzünk megteremteni a saját jólétünket és mindezt úgy, hogy elfeledkezünk a körülöttünk élőkről, legyen az ember, állat, vagy tárgy. Nem csak nem látjuk meg a hétköznapok szépségét és elmegyünk az apró örömök mellett, de egyúttal mi magunk leszünk a saját ellenségünk. Mert hajtjuk magunkat, nem figyelünk senkire és semmire, de ha velünk vagy hozzánk tartozóval történik valami, akkor felháborodunk, hogy mégis hogyan lehetett ez. Nem sokból tart átkelni a zebrán és segíteni másnak, vagy egy elesettet felsegíteni, egy rosszul lévőnek pohár vizet kínálni, egy "hisztis" gyermekre rámosolyogni és segítséget ajánlani.

Disease

Úgy döntöttem jöjjön egy kis előtörténet rólunk. Számokban, kódokban és érzelmekben.
2009 március 1. napvilágot látott az én kicsi fiam, minden rendben volt sem terhesség alatt sem szülés alatt probléma nem volt. Kiválóan fejlődött, az orvos szerint sok mindenben meghaladta kortársait.
2010. Az első szülinapjára már felmerült bennem, hogy itt bizony probléma van, ütötte saját magát, a földbe verte a kis buksiját, nem hagyhattam szó nélkül, említettem az orvosnak, védőnőnek. Fiatal vagyok, első gyerek biztos valamit rosszul csinálok, de a sokadik problémázásom után felmerült bennük, hogy én okozom a sérüléseket. Aztán egy nap a védőben lévő rutinvizsgálaton kicsit tovább kellett várni és kezdett nála veszni a cérna így kezdődött minden, akárcsak otthon. Természetesen megkaptam más "ősanyáktól", hogy milyen pocsék szülő vagyok, de amikor a védő és az orvos meglátta, nem tudta csitítani, belátták lépni kell.
2010. április másodikán a budapesti Szent Rókus Kórházba meglátogattuk a neurológiát. Innen tovább lettünk EEG-re irányítva illetve a Korai Fejlesztő Központba, ahol felmérik állapotát.
2010. szeptember 2. látogattunk el a már említett fejlesztő intézménybe, itt megkaptunk egy 2 órás komplex felmérés után diagnózisként a Hypotonia-t, valamint egy úgynevezett Nem meghatározott pszichológiai fejlődési zavar-t (BNO:F89) . Ez utóbbi gyakorlatilag sokként ért, hogy az én kicsi fiammal mi történhetett, eddig minden rendben volt és szerettem volna, hogy ha az a "nem meghatározott" legalább eltűnne onnan és konkrét okot tudnánk. Megkezdődött a fejlesztés már következő héten, zene-mozgás-egyéni terápiák sora.
2010. december 13. a pest megyei TKVB megerősítette az intézmény véleményét és heti 2 órában komplex korai fejlesztést írt elő.
2011. januárjában bepróbálkoztunk a környéki frissen induló bölcsődével, mert javallták a közösségbe járatást, hogy szocializálódjon. Három hónap kínkeserves beszoktatás után nem jártunk sikerrel, így mivel költöztünk amúgy is kivettük a bölcsiből. Gyakorlatilag pénteken kivettük, szombaton költöztünk.
2011. májusában már Dunaújvárosban járt bölcsibe - a heti fejlesztések még mindig folytak -, itt sikeresen beszokott. Szerencsére tapasztaltak és rugalmasak voltak, így megbeszélés alapján a gyors beszoktatásban állapodtunk meg. Sikeres volt, aztán jött a tanév vége, a fejlesztés vége és a bölcsis nyári szünet.
2011 május 19. a Vadaskertben tettünk látogatást, ahol a Nem meghatározott kevert emocionális és magatartászavar-t kaptuk (BNO:F92.90), nem kell asszem mondani, hogy nem kicsit akadtam ki az ismételt  "nem meghatározott" jelzőre, bár nem hiszem, hogy komolyabban foglalkoztak vele, ugyanis 5 perc volt az egész "vizsgálat".
Még év végén továbbköltöztünk egy kedvező állás miatt, így kicsi fiacskám ismét bölcsődét váltott következő év januárjától. Itt a beszoktatással nem volt gond, inkább a gondozókkal.
2012. február 7. somogy megyei  TKVB és a helyi pszichológus felmérte ismét a kicsi állapotát - sajnos sosem voltunk még egyszer olyan komplex felmérésen mint a Korai Fejlesztő Intézetben -. Ismét röpke 20 perc anamnézisfelvétel és beszélgetés után kaptunk diagnózist.  Nem meghatározott pszichológiai fejlődési zavar-t (BNO:F89) és Nem meghatározott hiperkinetikus zavar-t (BNO:F90.90). Ismét a "nem meghatározott" jelző és mellesleg hozzátették, hogy örüljek, hogy megkaptuk, mert vannak sokkal súlyosabb esetek is. Az, hogy mennyire voltam pipa és hogy mekkora patáliát csaptam nem képernyőképes, de egy gyermekéért a halálig harcoló anyatigris voltam már ekkor, akinek igencsak elege van a lökdösésekből. Teltek a hetek, hónapok, eseménytelenül, fejlesztés nélkül.
Májusban eljutottak arra a pontra, hogy egyszer csak megtudtuk fejlesztik a gyermeket, de hogy mennyit és mit kérdéses. Aztán hó végére sikerült kiharcolni egy fejlesztési tervet, csak épp abban a kis irodában a fejlesztés több pontja nem valósítható meg...
2012. június 27. egy neurológiai vizsgálat és egy EEG után megkaptuk a Hiperkinetikus magatartászavar-t (BNO:F90.10). Végre! Eltűnt a nem meghatározott jelző.
Most itt tartunk.

Life of ADHD

Egy hiper gyerekkel nem könnyű az élet. Az egész nap kész káosz. Már a reggellel megpecsételődik minden, ha az ember nem követi a formaságokat. Még mielőtt felkel elő kell készíteni a ruháját, a kakaóját és a lehető legnagyobb nyugalmat és rendet kell biztosítani a nap kezdéséhez, ha az ember nem kell előtte fel vagy nem tesz így akkor minden bizonysággal számíthat a teljes kiborulásra, jobb esetben "csak" pár perces "hisztire". Igen, macskakörömmel írom, mert ezeknél a gyerekeknél erőteljesen el kell a hisztit és a dührohamot különíteni. Ők is hisztiznek, nem kivetélek, de észrevehető az a pont, ahol már nem egyszerű "ha nem kapom meg kiverem a balhét"-ról van szó. Nekik sokkal nagyobb nyugalomra, türelemre van szükségük. Vannak esetek, amikor elő kell készíteni nekik egy szituációt, egy eseményt. Nem egyszerű velük boltba menni, egy családi étkezést lebonyolítani vagy egy teljesen hétköznapi sétát tenni.

Intro

Ez a blog nem másról szól, mint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarról. Nem fog újabb tudományos írásokat leközölni, sem ennek-annak a pártját fogni. Egyszerű, érthető köznyelven meséli el a tapasztalatokat., amiket egy ADHD-s gyermek átél.
Rólam, amint a blog írójáról elég annyit tudni, hogy egy 3,4 éves kisfiú anyukája vagyok, megelőzés és "jobb félni mint megijedni" alapon már az első érdekes szokásánál, fél évesen elvittem orvoshoz, akkor kezdődött el minden. Azóta gyanúm megerősödni látszott, mert bár sok mindenen végigmentünk, rájöttünk egy-két dologra, de szülői megérzésnél jobb diagnosztika nincs. Kisfiam történetét mesélem el, mindennapok buktatóit, különleges helyzeteket, szokványos vagy épp kevésbé szokványos napjainkat. Közben - mint minden szülő, akinek a gyermekével valami nem stimmel - én is utánanézek a dolgoknak, áttanulmányozom, kipróbálom, más szülőktől, kik érintettek a témában tanácsot kérek, miket megpróbálunk mi is bevetni, majd megírom tapasztalatinkat. Országunkban is sok gyermek - és felnőtt egyaránt -  érintett a témában, de sokan nem kellő figyelmet fordítanak a témára. A legnagyobb sajnálattal tapasztaltam, hogy az egészségügy is működik, ahogy működik, mert sokkal többet kellene áldozni a terápiák elérhetőségére, mert ez bizony egy olyan állapot - véleményem szerint nem betegség, de erre később visszatérünk -, amit megelőzni nem lehet és gyógyszerrel - narkotikummal?! - is csak időlegesen túl sok mellékhatással lehet szinten tartani, de ez legyen majd egy másik írás témája.