Swing

A bölcső hintája, a hinta bölcsője
A hinta kezdetben szabadban levő játéknak indult, de ma már a tudományos kutatások bizonyítják , hogy egy hatékony fejlesztő eszköz. Fejleszti a gyerekek egyensúly érzékét és a mozgáskoordinációját. A hinta rendszeres alkalmazása a test teljes koordinációs összehangolódását, a biztosegyensúlyozás képességét eredményezi. Ennek következtében alakulnak ki a precízebb izommozgások, azaz a finommotorika ami az írástanulás egyik elengedhetetlen feltétele.

Hogyan hat a hinta?
Maga a hintázás nagyon egyszerűnek tűnik, de hatása annál bonyolultabb.
A hinta a megállás - újralendülés mozzanatát kiválóan stimulálja. A gravitáció törvénye következtében fellendülés után mindig lefékez, majd újra indul, ezt a mozgássort a hintán ülve megérzi a gyermek és lassan alkalmazni is képes.
A fejlődés a test állandó egyensúlykereséséből adódik, ami meghatározottizmok feszítéséből és egyazon időben más izmok lazításából áll. Ebben a folyamatban az egyre kisebb izomcsoportok összetett munkáját szükséges koordinálni a hintán ülő gyereknek.

A mozgásmegállítás fontossága
A mozgást fékezni nehezebb, mint megindítani. A. J. Ayres kutatásaiban rámutatott arra, hogy a serkentés (mozgásindítás) és gátlás (a mozgás megállítása) minden egészséges fejlődésű gyermek esetében azonos számban van jelen. Minél több mozgásmegállító funkció alakul ki, annál koordináltabb maga a mozgás is, az agy pedig annál fejlettebb tevékenységre képes.

Régen és ma
Régen a gyermekek szinte egyetlen kerti játéka egy fára kötött kötél és egy deszka volt. Mivel nem volt annyi inger és játék ezért lényegesen több időt töltöttek a hintázással, mint napjainkban. A szenzoros ingert kaptak  még a bölcsőtől, ami igaz csak egy egyenes vonalú mozgás volt, de nagyon hasznos. Kár hogy még nem jött vissza divatba a bölcső.

Fejlesztés és terápia
A hintázás egy olyan tevékenység amit otthon lehet folytatni kedvünk szerint (szabadon választott: irány, gyorsaság, idő, hang, tér, ismétlés stb.), ezzel kellemesen fejlesztve gyermekünk képességeit.
Ha azonban speciális céllal akarunk hintázni, akkor mindenkép kérjük ki szakember tanácsát a „hintázási program” felépítéséhez.

Kovács Andrea
A Mackórendelő vezetője

Ayres therapy

Mára az utolsó, egy kis tanulmány...


A szenzoros integrációs terápia (Ayres terápia)
Dr.Károlyfalvi Mária


Anna Jean Ayres kaliforniai agykutató és pszichológus 1972-ben jelentette meg módszerét: a Szenzoros integrációs terápiát.
A köztudatban Magyarországon, mint „Ayres Terápia” terjedt el. A ’90-es évektől egyre több helyen (nevelési tanácsadók, gyermekrehabilitációs központok, pszichiátriai ambulanciák) dolgoznak ezzel a módszerrel.
Ayres a tanulási zavarok kezelésére dolgozta ki a terápiát, de jól használható – és használják is - a legkülönbözőbb gyermekkori fejlődési problémákban (figyelemzavar, hyperaktivitás, motoros fejlődési zavar, érzelmi zavarok, kötődési zavar, mutizmus, autizmus stb.)
A terápia elméleti hátterét az adja, hogy az idegrendszer érettsége, integratív funkciói az egyensúlyi és más érzékszervi ingerek adásával növelhető.
A kisgyermek 1-10 éves korában szereti és keresi az olyan mozgásformákat, amelyek fokozott stimulálást jelentenek az egyensúlyi- kisagyi rendszernek (pl. hinta, hintaló, forgó, bicikli, stb.), de még a  csecsemő is legjobban ringatással nyugtatható meg.
Tehát a fejlődéshez szükségesek ezek az ingerek, amennyiben a fejlődés valamilyen ok miatt elakadt, ezek az ingerek nem jutnak el a megfelelő agyi területekre.
A hiperaktív gyermek állandó mozgásban van, hogy idegrendszere megkapja azokat az egyensúlyi mozgásos ingereket, amelyek szükségesek a fejlődéshez. Tehát az egyik legkellemetlenebb tünetet öngyógyításként is felfoghatjuk.

Az Ayres terápia pszichoterápiás beállítottságú. A terápia során a mozgás kivitelezése a terapeuta számára annyiban fontos, hogy megítélje, hogy a gyermek a változatos ingereket hogyan integrálja és hogyan szervezi a válaszreakcióit.
A változatos érzékszervi és egyensúlyi ingerek adásával normalizálódik az egyensúlyi rendszer, leépülnek a primitív reflexek, a szemmozgások megfelelővé válnak, a test két oldalának integrációja jobban szerveződik, az idegrendszer integritása fokozódik.
Ezenkívül a tapintási és egyensúlyi ingereknek tudatszintet befolyásoló hatása van, a billegő-mozgó világ előhívhat korai traumákat, fájdalomélményeket és lehetőség nyílik az újraszerveződésre.
A terápia eszköztára:
Vannak fontos, nélkülözhetetlen eszközök. Ugyanakkor egyéni ötlet és kreativitás alapján bármeddig fejleszthető.
A teljesség igénye nélkül felsorolnám: a terápia kezdeti szakaszára függőháló, lengő nyújtó, gyűrű, gumikötél hinta, óriáslabda, füles labdák, henger, tér-hágcsó kötélből, fából, tornaszivacsok, (a későbbi szakaszára) gördeszkák, lejtő, egylábú szék, rácsos billenő, taposó pedál, doboz gólyaláb, függő-billenő hinta, parafa-lapok egyensúlyfejlesztéshez., rugós deszka, hullahopp karikák, gerenda, forgó-egyensúlyozó korong, spirál ruhahengerek, zsámoly, kétlábú mászólétra, bordásfalak, nagyméretű tükör, hegymászó kötelek karabinerrel, stb. használata jellemző.
Az eszközök egy része megtalálható játszótereken. Napjainkban egyre több óvoda szerez be ilyen eszközöket, játszóházakban is megtaláljuk ezeket. Használhatják a gyerekek tehát játékból is, ami fontos és szükséges.
Pszichoterápiás keretek közt a terapeuta segítségével az idegrendszer érettségének emelése mellet az egész személyiség fejlesztésére sor kerülhet.
Az órák hangulata örömteli, az érdekes eszközök felkeltik a gyerekek kíváncsiságát, a gyerekek holisztikus fejlesztése játékosan, csaknem észrevétlenül történik.

Dance therapy

Egy kis érdekesség... Az ADHD-soknak is sokat segít...

Halmozottan sérült, beszédképtelen fiatalokkal folytatott többéves terápiás műhelymunka eredményeként 2002-ben alakult meg a Tánceánia Együttes, amely azóta számos nagy visszhangot kiváltó nyilvános kortárs táncszínházi előadást hozott létre.
Az együttes munkájában a sérültek mellett olyan ismert kortárs táncművészek és terápiás szakemberek vesznek részt, akiket érdekel a sérült embereket elszigetelő társadalmi korlátok lebontása és a velük való közvetlen emberi, művészi találkozás.

Ezek az előadások amellett, hogy mérföldkövek a résztvevők fizikai és szellemi kibontakozásában, egyúttal óriási jelentőségűek a sérültekről alkotott társadalmi kép, a sérülteket kirekesztő szociális kultúra átformálásában is.

Az együttesben folyó szakmai munka távolabbi célja:

kidolgozni a halmozottan, súlyosan fogyatékos, nem beszélő és nem mozgó emberek integrált művészeti és táncprogramját
megteremteni a módszerek oktatásának, továbbadásának kereteit
olyan programok lebonyolítása, amelyek finomítják a sérült emberekkel való kommunikációt és oldják az őket övező szociális feszültségeket
létrehozni egy olyan friss szellemű oktató és kutató központot, mely az együttesben folyó gyakorlati munka színtere; a rokon törekvésű művészetterápiás módszerek innovatív fóruma; és általában, a társadalommal folytatott kulturális és szociális párbeszéd, végső soron a sérültek társadalmi integrációjának új bázisa lehet

A jelenlegi magyar kortárs színház – és táncművészetben nincs a Tánceánia Együttes társulatán kívül olyan művészi csoport, amely a táncterápia és a kortárs táncművészet eszköztárát felhasználva szerepeltetne együtt neves kortárs táncművészeket és súlyosan fogyatékos embereket.

A Tánceánia Együttes az elmúlt öt évben több mint 50 előadást tartott országszerte, fogyatékosságügyi alkalmakon (rehabilitációs konferenciák, találkozók, speciális fesztiválok) ugyanúgy, mint az országos fesztiválokon, rendezvényeken (POSZT – Pécsi Országos Színházi Találkozó, Sziget Fesztivál ) és hagyományos színházakban (Trafó, MU Színház, Millenáris, IBS).
Az együttes munkájára a kortárs táncművészet és színházművészet is felfigyelt, számos kritika jelent meg magazinokban, folyóiratokban; több tv-felvétel is készült az előadásokról.

A csoport tagjai részt vettek Bozsik Yvette 2004-es Táncterápia, és a 2008-as Lélektánc című előadásában is.

/http://www.tanceania.hu/

TSMT

Volt gyógypedagógusunktól vennék át egy hasznos kis írást.

A kisgyermekek fejlődése sokáig a mozgással szoros összefüggésben, magában a mozgásban, vagy a mozgás által fejlődik. A szenzomotoros torna olyan speciális terápia, amelyben mozgásos feladatok által serkentjük az értelmi és a szociális funkciók fejlődését.

Többféle ilyen torna létezik Magyarországon is, a következőkben a Tervezett Szenzomotoros Tréningről, röviden TSMT-ről lesz szó, amelynek kidolgozása Lakatos Katalin nevéhez fűződik.

Ellentétben más szenzoros terápiákkal itt nagy hangsúlyt kap a torna tervezettsége. Nem a gyermek választásán alapul a feladatok elvégzése, hanem előre meghatározott sorrendben és mennyiségben a terapeuta állapítja meg a szükséges feladatokat, mindig a gyermek állapotához igazítva.

A tornában használt gyakorlatokkal egy olyan érzékelési csatornát ingerlünk, amely a mozgásfejlődésben már a magzati kortól meghatározó.

Ez az ún. vesztibuláris érzékelés, amely az egyensúly és a testhelyzetek érzékeléséért felelős. Már a 16-20. magzati héten a saját vesztibuláris rendszerüket használják a babák, ami szerepet játszik a magzatok mozgásának kivitelezésében, sőt a szülőcsatornába való befordulásban is fontos. A babára hatnak passzív vesztibuláris ingerek is, hiszen a nap minden órájában együtt mozog az édesanyjával (például ha a mama feláll, leül, fékez vele a busz, stb).

Ez az érzékelési csatornánk tehát már nagyon korai időszaktól kezdve működik, és működése során nagyon sok agyi területtel áll kapcsolatban.

Ez a kiterjedt kapcsolatrendszer a gyermekkor évei alatt is megmarad, ezért e rendszer ingerlésével közvetlenül vagy közvetve szinte a teljes idegrendszerre hatást tudunk gyakorolni.

A vesztibuláris rendszer érzékszerve a belső fülben található, ez egy folyadékot tartalmazó szerv, ahol a folyadék mozgása adja az ingerületet, ahogy például a szemnek a fény. A torna során ezt a folyadékot kell sokféle formában megmozgatni, így változatos ingerekkel tudjuk az idegrendszer érését elősegíteni. Hogy melyik gyermek számára szükséges az ingerek ilyen formában történő pótlása, az a terápiát megelőző vizsgálaton a gyermek általános fejlettségi állapotának és viselkedésének együttes megítélése után derülhet ki.

Kiterjedt agyi kapcsolatai révén a vesztibuláris rendszer "tornáztatásával" tudunk hatni a gyerekek figyelmére, emlékezetükre, beszédük fejlődésére, kommunikációjukra. Segíti a szabályozási funkciók fejlődését, az alvás-ébrenlét szabályozását, a külvilágból érkező információk felfogását és feldolgozását, a szem-kéz koordinációt, a célzó mozgások alakulását.

Mivel ez az egyensúlyozó szervünk is, ezért természetesen javul az egyensúly-érzék, a mozgástervezés (tehát, hogy hogyan célszerű egy mozgássort kivitelezni, például, hogy megfogjon egy tárgyat vagy leüljön egy kisszékre, felmásszon a mászókára), ügyesedik a mozgás, javul a térbeli tájékozódás. Nem utolsó sorban pedig a gyakorlatok rendszeres végzésével alakul feladattudatuk, együttműködésük, viselkedésük, alkalmazkodási képességük. Természetesen az elvárható változások a kisgyermek életkorától is függenek.

A szenzomotoros torna elérhető egyéni, csoportos és vízi formában is.

A terápia kezdetben egyéni formában zajlik. Ekkor az első találkozás alkalmával a terapeuta megismerkedik a gyermekkel és a szülőkkel, nehézségeikkel, problémáikkal, majd elkészül az első feladatsor, amely általában 15-20 feladatot tartalmaz. Ezek a gyermek aktuális problémáihoz alkalmazkodnak, egyénre szabottak, így segítik a legnagyobb mértékben a fejlődést.

A torna teljes mértékben otthon végezhető, tehát a feladatokat a szülők gyakorolják a gyerekekkel. Egy feladatsor általában 8 hétig tart, majd a kontroll-találkozó során a terapeutával megbeszélik, mire lenne szükség a továbbiakban. A leggyakrabban 2-3 ilyen tornasor megírására kerül sor.

Az otthoni torna naponta kb 20-30 percet vesz igénybe, ami általában közös élménnyé válik, beépül a családok napirendjébe, életritmusába.

Néhány hét gyakorlás során a szülők megtanulják, mire kell figyelni, milyen előrelépéseket láthatnak, jobban ráhangolódnak gyermekük fejlődésére, megtanulják mi várható el, mi az, amihez még időre van szüksége a kicsinek. Összességében jobban értik-érzik gyermeküket, átélhetik a segítségadás örömét, könnyebben követik a fejlődés állomásait. Az együtt végigjátszott torna jó hatással van a gyerekek kommunikációs készségeinek fejlődésére is.

Az egyéni tornát követően vagy nagyobb gyerekek esetén csoportos formában történik a szenzomotoros torna. Ez tornatermi körülmények között, változatos eszközökkel zajlik. Gyakorisága, időtartama illetve a csoportok nagysága függ a gyerekek életkorától és problémáitól egyaránt.

Hetente egy alkalomtól akár a heti 3-4 alkalomig változhat, ahogy a foglalkozások időtartama lehet 30, 45, 60 vagy 90 perc is.

Kiscsoportban 3-4 kisgyermek tornázik együtt, nagyobb csoportokban 6-12 fő. A csoportban a szenzoros fejlesztés mellett nagy hangsúlyt kap a gyerekek viselkedésszervezésének fejlesztése: fontos, hogy elfogadják a terapeuta utasításait, értsék és betartsák a szabályokat, kontrollálni tudják saját viselkedésüket, képesek legyenek önszabályozásra. A társakra való odafigyelés illetve a páros és csoportos feladatok végzése segíti a gyerekek társas készségeinek fejlődését is.

Lehetőség van a feladatok és a tornasorok vízben való alkalmazására is: ez az ún. HRG-módszer, amelynek elméleti alapja megegyezik a "szárazföldi" szenzoros tornákéval. Ennek során langyos vizű gyermekmedencében zajlik a fejlesztés, kezdetben itt is a szülők közreműködésével, ők is a medencében vannak, segítik gyermeküket.

A vízben zajló torna nagy előnye, hogy a tér adta mozgásos lehetőségeket jobban ki tudjuk használni, mint otthon vagy akár a tornateremben; valamint, hogy sok kisgyermek eleve nagyon szereti a vizet, szívesen játszik-tornázik medencében. Ez a terápia nem azonos a babaúszással vagy a gyermek-úszásoktatással, hiszen a fő cél továbbra is a szenzomotoros fejlődés segítése.

Mindannyian láttunk gyerekeket a játszótéren, ahogy a hintában ülve nem csak előre-hátra hintáznak, hanem még be is tekerik azt, esetleg még ki is lógnak belőle. A gyerekek általában keresik ezeket a helyzeteket, szeretnek ugrálni, forogni, pörögni, szeretik, ha apa dobálja őket.

Ez azért van, mert a fejlődéshez - a mozgásos és az értelmi fejlődéshez egyaránt - a vesztibuláris rendszer érésére van szükség. A szenzomotoros torna olyan eszköz, amely ezt a természetes igényt kihasználva segíti az elmaradt vagy lassabban fejlődő képességek kibontakozását, a szülőket bevonva, velük együttműködve.

(Pacsika Ágnes gyógypedagógus, TSMT-terapeuta)

Fellowship

Másik nagyon fontos dolog, amit megtanultam az a közösség. Egy ilyen gyerkőc számára elengedhetetlen a megfelelő közösség, ahol nem sajnálják, nem is nyomják el, hanem pont úgy elfogadják amilyen ő maga valójában. Nos fél éve nem járunk közösségbe, fél év... hosszú idő, az eleje nehéz volt, mégiscsak a fél életét gyerekek között töltötte, nehezen emésztette meg milyen is itthon lenni, végleg. Legalábbis, jó időre. A terápiák és fejlesztések elengedhetetlen kelléke a megfelelő szocializálódás, amihez közösség kell. A játszótér a pár hetente meglátogatott 1-2 barát ehhez kevés. Napi szinten kell folyamatos kapcsolatban lennie a társadalommal. Ez elején jön a "nem értem miért nem mehetek" fázis, aztán egy kis nyugalom, majd ismét a tombolás és az értetlenség, aztán szép lassan alkot egy képet, hogy szerinte miért van itthon "feldolgozás" folyamata lassú és nehéz, majd jön az "elfogadás" miszerint neki jobb hogy itthon van és kitalál egy indokot hogy később jobb lesz ez csak átmeneti állapot. Vagyis nagyon jól működnek ezek a kis kölkök, éppen annyit enged az agyuk befogadni, amennyit éppen meg tud érteni. 

Brothers

Visszatérek szépen, lassacskán. Van miről írni, az elmúlt fél évben sok dologgal lettem okosabb. Elsőként talán kezdeném a testvérrel.
Volt bennünk jócskán félsz, hogy mi lesz ha hazajön a tesó és mi lesz amíg anya kórházban van. Nos túléltük és persze túlparáztuk. A kórház, ami igen csak megnyúlt eléggé nehézre sikeredett, de nem jött be hozzánk mert túlságosan is felzaklatta volna. Mindenkinek nehéz volt, de talán mégiscsak így volt a jobb.
Aztán jött az, hogy majd a testvérféltékenység, a szeleburdi viselkedés, majd bántja, de nem. Semmi ilyesmi jel nem látható. Egyenlőre. Maximálisan elfogadta az öccsét, szereti. Segít körülötte, játszik vele és megérti hogy ő kicsi és óvatosan kell vele bánni. Persze ez lehet annak is betudható, hogy bízok a gyerekemben annyira, hogy az egy hetes öccsét a kezébe adtam és még nem volt egy hónapos a pici mikor már üvegből etette, persze mindkettő segítséggel ment. Szóval képesek ők sok mindenre, csak tényleg motiválni kell őket.  Most 4 hónapos Martin, mondókázik neki, tornáztatja, játszik vele, olykor megeteti és a földön/ágyon ölébe veszi. Ez a kis csöppség a legjobb gyógyterapeutája a bátyjának.

Failure

Kimaradt majd egy fél év, amiért is elnézést is kérek. Augusztus végén költöztünk, szeptemberben megszületett kisebbik fiúnk, Martin és karácsony előtt még egy költözés jött be. Ezentúl igyekszem továbbra is frissíteni és új posztokkal ellátni a blogot. Van miről írni.