Intro

Ez a blog nem másról szól, mint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarról. Nem fog újabb tudományos írásokat leközölni, sem ennek-annak a pártját fogni. Egyszerű, érthető köznyelven meséli el a tapasztalatokat., amiket egy ADHD-s gyermek átél.
Rólam, amint a blog írójáról elég annyit tudni, hogy egy 3,4 éves kisfiú anyukája vagyok, megelőzés és "jobb félni mint megijedni" alapon már az első érdekes szokásánál, fél évesen elvittem orvoshoz, akkor kezdődött el minden. Azóta gyanúm megerősödni látszott, mert bár sok mindenen végigmentünk, rájöttünk egy-két dologra, de szülői megérzésnél jobb diagnosztika nincs. Kisfiam történetét mesélem el, mindennapok buktatóit, különleges helyzeteket, szokványos vagy épp kevésbé szokványos napjainkat. Közben - mint minden szülő, akinek a gyermekével valami nem stimmel - én is utánanézek a dolgoknak, áttanulmányozom, kipróbálom, más szülőktől, kik érintettek a témában tanácsot kérek, miket megpróbálunk mi is bevetni, majd megírom tapasztalatinkat. Országunkban is sok gyermek - és felnőtt egyaránt -  érintett a témában, de sokan nem kellő figyelmet fordítanak a témára. A legnagyobb sajnálattal tapasztaltam, hogy az egészségügy is működik, ahogy működik, mert sokkal többet kellene áldozni a terápiák elérhetőségére, mert ez bizony egy olyan állapot - véleményem szerint nem betegség, de erre később visszatérünk -, amit megelőzni nem lehet és gyógyszerrel - narkotikummal?! - is csak időlegesen túl sok mellékhatással lehet szinten tartani, de ez legyen majd egy másik írás témája.