Disease

Úgy döntöttem jöjjön egy kis előtörténet rólunk. Számokban, kódokban és érzelmekben.
2009 március 1. napvilágot látott az én kicsi fiam, minden rendben volt sem terhesség alatt sem szülés alatt probléma nem volt. Kiválóan fejlődött, az orvos szerint sok mindenben meghaladta kortársait.
2010. Az első szülinapjára már felmerült bennem, hogy itt bizony probléma van, ütötte saját magát, a földbe verte a kis buksiját, nem hagyhattam szó nélkül, említettem az orvosnak, védőnőnek. Fiatal vagyok, első gyerek biztos valamit rosszul csinálok, de a sokadik problémázásom után felmerült bennük, hogy én okozom a sérüléseket. Aztán egy nap a védőben lévő rutinvizsgálaton kicsit tovább kellett várni és kezdett nála veszni a cérna így kezdődött minden, akárcsak otthon. Természetesen megkaptam más "ősanyáktól", hogy milyen pocsék szülő vagyok, de amikor a védő és az orvos meglátta, nem tudta csitítani, belátták lépni kell.
2010. április másodikán a budapesti Szent Rókus Kórházba meglátogattuk a neurológiát. Innen tovább lettünk EEG-re irányítva illetve a Korai Fejlesztő Központba, ahol felmérik állapotát.
2010. szeptember 2. látogattunk el a már említett fejlesztő intézménybe, itt megkaptunk egy 2 órás komplex felmérés után diagnózisként a Hypotonia-t, valamint egy úgynevezett Nem meghatározott pszichológiai fejlődési zavar-t (BNO:F89) . Ez utóbbi gyakorlatilag sokként ért, hogy az én kicsi fiammal mi történhetett, eddig minden rendben volt és szerettem volna, hogy ha az a "nem meghatározott" legalább eltűnne onnan és konkrét okot tudnánk. Megkezdődött a fejlesztés már következő héten, zene-mozgás-egyéni terápiák sora.
2010. december 13. a pest megyei TKVB megerősítette az intézmény véleményét és heti 2 órában komplex korai fejlesztést írt elő.
2011. januárjában bepróbálkoztunk a környéki frissen induló bölcsődével, mert javallták a közösségbe járatást, hogy szocializálódjon. Három hónap kínkeserves beszoktatás után nem jártunk sikerrel, így mivel költöztünk amúgy is kivettük a bölcsiből. Gyakorlatilag pénteken kivettük, szombaton költöztünk.
2011. májusában már Dunaújvárosban járt bölcsibe - a heti fejlesztések még mindig folytak -, itt sikeresen beszokott. Szerencsére tapasztaltak és rugalmasak voltak, így megbeszélés alapján a gyors beszoktatásban állapodtunk meg. Sikeres volt, aztán jött a tanév vége, a fejlesztés vége és a bölcsis nyári szünet.
2011 május 19. a Vadaskertben tettünk látogatást, ahol a Nem meghatározott kevert emocionális és magatartászavar-t kaptuk (BNO:F92.90), nem kell asszem mondani, hogy nem kicsit akadtam ki az ismételt  "nem meghatározott" jelzőre, bár nem hiszem, hogy komolyabban foglalkoztak vele, ugyanis 5 perc volt az egész "vizsgálat".
Még év végén továbbköltöztünk egy kedvező állás miatt, így kicsi fiacskám ismét bölcsődét váltott következő év januárjától. Itt a beszoktatással nem volt gond, inkább a gondozókkal.
2012. február 7. somogy megyei  TKVB és a helyi pszichológus felmérte ismét a kicsi állapotát - sajnos sosem voltunk még egyszer olyan komplex felmérésen mint a Korai Fejlesztő Intézetben -. Ismét röpke 20 perc anamnézisfelvétel és beszélgetés után kaptunk diagnózist.  Nem meghatározott pszichológiai fejlődési zavar-t (BNO:F89) és Nem meghatározott hiperkinetikus zavar-t (BNO:F90.90). Ismét a "nem meghatározott" jelző és mellesleg hozzátették, hogy örüljek, hogy megkaptuk, mert vannak sokkal súlyosabb esetek is. Az, hogy mennyire voltam pipa és hogy mekkora patáliát csaptam nem képernyőképes, de egy gyermekéért a halálig harcoló anyatigris voltam már ekkor, akinek igencsak elege van a lökdösésekből. Teltek a hetek, hónapok, eseménytelenül, fejlesztés nélkül.
Májusban eljutottak arra a pontra, hogy egyszer csak megtudtuk fejlesztik a gyermeket, de hogy mennyit és mit kérdéses. Aztán hó végére sikerült kiharcolni egy fejlesztési tervet, csak épp abban a kis irodában a fejlesztés több pontja nem valósítható meg...
2012. június 27. egy neurológiai vizsgálat és egy EEG után megkaptuk a Hiperkinetikus magatartászavar-t (BNO:F90.10). Végre! Eltűnt a nem meghatározott jelző.
Most itt tartunk.