Sok esetben már nem tudnak mit tenni a szülők, amikor csak azt hallják, hogy mennyire rossz a gyerek és mennyire meg kéne nevelni. Amikor egy "hisztis" gyermek valamit tesz pl. az utcán és a szülő erélyesebben rászól, akkor ha rögtön nem is, de 2-3 alkalommal abbahagyja, de egy hiper gyermek nem fogja. Még a 10. rászólás, fegyelmezés, megalkuvás után sem. Nagyon szomorúan látom, hogy a mai emberekből sajnos kihalt az empátia. Kihalt. Ez tény. Rettentő hamar rámondjuk egy gyermekre, aki nem illendően viselkedik, hogy hisztis, pedig lehet csak valami problémája van, ami lehet hiperaktivitás, autizmus, idegrendszeri probléma vagy bármi más. Nem feltétlenül látszik egy gyermeken, hogy "beteg".
Miképp arról sem veszünk tudomást, ha valaki elesik az utcán, kortól és nemtől függetlenül, elintézzük egy "biztos részeg" vagy "hülye drogos" kifejezéssel. Holott lehet vérnyomásproblémája, lehet terhes kismama, cukorbeteg, vagy csak egy ember, akinek a mindennapi rohanásban még nem volt ideje reggelizni.
Szörnyű, hogy a mai világ hova fejlődött, sietünk, szaladunk. Nem győzünk megteremteni a saját jólétünket és mindezt úgy, hogy elfeledkezünk a körülöttünk élőkről, legyen az ember, állat, vagy tárgy. Nem csak nem látjuk meg a hétköznapok szépségét és elmegyünk az apró örömök mellett, de egyúttal mi magunk leszünk a saját ellenségünk. Mert hajtjuk magunkat, nem figyelünk senkire és semmire, de ha velünk vagy hozzánk tartozóval történik valami, akkor felháborodunk, hogy mégis hogyan lehetett ez. Nem sokból tart átkelni a zebrán és segíteni másnak, vagy egy elesettet felsegíteni, egy rosszul lévőnek pohár vizet kínálni, egy "hisztis" gyermekre rámosolyogni és segítséget ajánlani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése