Brothers

Visszatérek szépen, lassacskán. Van miről írni, az elmúlt fél évben sok dologgal lettem okosabb. Elsőként talán kezdeném a testvérrel.
Volt bennünk jócskán félsz, hogy mi lesz ha hazajön a tesó és mi lesz amíg anya kórházban van. Nos túléltük és persze túlparáztuk. A kórház, ami igen csak megnyúlt eléggé nehézre sikeredett, de nem jött be hozzánk mert túlságosan is felzaklatta volna. Mindenkinek nehéz volt, de talán mégiscsak így volt a jobb.
Aztán jött az, hogy majd a testvérféltékenység, a szeleburdi viselkedés, majd bántja, de nem. Semmi ilyesmi jel nem látható. Egyenlőre. Maximálisan elfogadta az öccsét, szereti. Segít körülötte, játszik vele és megérti hogy ő kicsi és óvatosan kell vele bánni. Persze ez lehet annak is betudható, hogy bízok a gyerekemben annyira, hogy az egy hetes öccsét a kezébe adtam és még nem volt egy hónapos a pici mikor már üvegből etette, persze mindkettő segítséggel ment. Szóval képesek ők sok mindenre, csak tényleg motiválni kell őket.  Most 4 hónapos Martin, mondókázik neki, tornáztatja, játszik vele, olykor megeteti és a földön/ágyon ölébe veszi. Ez a kis csöppség a legjobb gyógyterapeutája a bátyjának.