TSMT

Volt gyógypedagógusunktól vennék át egy hasznos kis írást.

A kisgyermekek fejlődése sokáig a mozgással szoros összefüggésben, magában a mozgásban, vagy a mozgás által fejlődik. A szenzomotoros torna olyan speciális terápia, amelyben mozgásos feladatok által serkentjük az értelmi és a szociális funkciók fejlődését.

Többféle ilyen torna létezik Magyarországon is, a következőkben a Tervezett Szenzomotoros Tréningről, röviden TSMT-ről lesz szó, amelynek kidolgozása Lakatos Katalin nevéhez fűződik.

Ellentétben más szenzoros terápiákkal itt nagy hangsúlyt kap a torna tervezettsége. Nem a gyermek választásán alapul a feladatok elvégzése, hanem előre meghatározott sorrendben és mennyiségben a terapeuta állapítja meg a szükséges feladatokat, mindig a gyermek állapotához igazítva.

A tornában használt gyakorlatokkal egy olyan érzékelési csatornát ingerlünk, amely a mozgásfejlődésben már a magzati kortól meghatározó.

Ez az ún. vesztibuláris érzékelés, amely az egyensúly és a testhelyzetek érzékeléséért felelős. Már a 16-20. magzati héten a saját vesztibuláris rendszerüket használják a babák, ami szerepet játszik a magzatok mozgásának kivitelezésében, sőt a szülőcsatornába való befordulásban is fontos. A babára hatnak passzív vesztibuláris ingerek is, hiszen a nap minden órájában együtt mozog az édesanyjával (például ha a mama feláll, leül, fékez vele a busz, stb).

Ez az érzékelési csatornánk tehát már nagyon korai időszaktól kezdve működik, és működése során nagyon sok agyi területtel áll kapcsolatban.

Ez a kiterjedt kapcsolatrendszer a gyermekkor évei alatt is megmarad, ezért e rendszer ingerlésével közvetlenül vagy közvetve szinte a teljes idegrendszerre hatást tudunk gyakorolni.

A vesztibuláris rendszer érzékszerve a belső fülben található, ez egy folyadékot tartalmazó szerv, ahol a folyadék mozgása adja az ingerületet, ahogy például a szemnek a fény. A torna során ezt a folyadékot kell sokféle formában megmozgatni, így változatos ingerekkel tudjuk az idegrendszer érését elősegíteni. Hogy melyik gyermek számára szükséges az ingerek ilyen formában történő pótlása, az a terápiát megelőző vizsgálaton a gyermek általános fejlettségi állapotának és viselkedésének együttes megítélése után derülhet ki.

Kiterjedt agyi kapcsolatai révén a vesztibuláris rendszer "tornáztatásával" tudunk hatni a gyerekek figyelmére, emlékezetükre, beszédük fejlődésére, kommunikációjukra. Segíti a szabályozási funkciók fejlődését, az alvás-ébrenlét szabályozását, a külvilágból érkező információk felfogását és feldolgozását, a szem-kéz koordinációt, a célzó mozgások alakulását.

Mivel ez az egyensúlyozó szervünk is, ezért természetesen javul az egyensúly-érzék, a mozgástervezés (tehát, hogy hogyan célszerű egy mozgássort kivitelezni, például, hogy megfogjon egy tárgyat vagy leüljön egy kisszékre, felmásszon a mászókára), ügyesedik a mozgás, javul a térbeli tájékozódás. Nem utolsó sorban pedig a gyakorlatok rendszeres végzésével alakul feladattudatuk, együttműködésük, viselkedésük, alkalmazkodási képességük. Természetesen az elvárható változások a kisgyermek életkorától is függenek.

A szenzomotoros torna elérhető egyéni, csoportos és vízi formában is.

A terápia kezdetben egyéni formában zajlik. Ekkor az első találkozás alkalmával a terapeuta megismerkedik a gyermekkel és a szülőkkel, nehézségeikkel, problémáikkal, majd elkészül az első feladatsor, amely általában 15-20 feladatot tartalmaz. Ezek a gyermek aktuális problémáihoz alkalmazkodnak, egyénre szabottak, így segítik a legnagyobb mértékben a fejlődést.

A torna teljes mértékben otthon végezhető, tehát a feladatokat a szülők gyakorolják a gyerekekkel. Egy feladatsor általában 8 hétig tart, majd a kontroll-találkozó során a terapeutával megbeszélik, mire lenne szükség a továbbiakban. A leggyakrabban 2-3 ilyen tornasor megírására kerül sor.

Az otthoni torna naponta kb 20-30 percet vesz igénybe, ami általában közös élménnyé válik, beépül a családok napirendjébe, életritmusába.

Néhány hét gyakorlás során a szülők megtanulják, mire kell figyelni, milyen előrelépéseket láthatnak, jobban ráhangolódnak gyermekük fejlődésére, megtanulják mi várható el, mi az, amihez még időre van szüksége a kicsinek. Összességében jobban értik-érzik gyermeküket, átélhetik a segítségadás örömét, könnyebben követik a fejlődés állomásait. Az együtt végigjátszott torna jó hatással van a gyerekek kommunikációs készségeinek fejlődésére is.

Az egyéni tornát követően vagy nagyobb gyerekek esetén csoportos formában történik a szenzomotoros torna. Ez tornatermi körülmények között, változatos eszközökkel zajlik. Gyakorisága, időtartama illetve a csoportok nagysága függ a gyerekek életkorától és problémáitól egyaránt.

Hetente egy alkalomtól akár a heti 3-4 alkalomig változhat, ahogy a foglalkozások időtartama lehet 30, 45, 60 vagy 90 perc is.

Kiscsoportban 3-4 kisgyermek tornázik együtt, nagyobb csoportokban 6-12 fő. A csoportban a szenzoros fejlesztés mellett nagy hangsúlyt kap a gyerekek viselkedésszervezésének fejlesztése: fontos, hogy elfogadják a terapeuta utasításait, értsék és betartsák a szabályokat, kontrollálni tudják saját viselkedésüket, képesek legyenek önszabályozásra. A társakra való odafigyelés illetve a páros és csoportos feladatok végzése segíti a gyerekek társas készségeinek fejlődését is.

Lehetőség van a feladatok és a tornasorok vízben való alkalmazására is: ez az ún. HRG-módszer, amelynek elméleti alapja megegyezik a "szárazföldi" szenzoros tornákéval. Ennek során langyos vizű gyermekmedencében zajlik a fejlesztés, kezdetben itt is a szülők közreműködésével, ők is a medencében vannak, segítik gyermeküket.

A vízben zajló torna nagy előnye, hogy a tér adta mozgásos lehetőségeket jobban ki tudjuk használni, mint otthon vagy akár a tornateremben; valamint, hogy sok kisgyermek eleve nagyon szereti a vizet, szívesen játszik-tornázik medencében. Ez a terápia nem azonos a babaúszással vagy a gyermek-úszásoktatással, hiszen a fő cél továbbra is a szenzomotoros fejlődés segítése.

Mindannyian láttunk gyerekeket a játszótéren, ahogy a hintában ülve nem csak előre-hátra hintáznak, hanem még be is tekerik azt, esetleg még ki is lógnak belőle. A gyerekek általában keresik ezeket a helyzeteket, szeretnek ugrálni, forogni, pörögni, szeretik, ha apa dobálja őket.

Ez azért van, mert a fejlődéshez - a mozgásos és az értelmi fejlődéshez egyaránt - a vesztibuláris rendszer érésére van szükség. A szenzomotoros torna olyan eszköz, amely ezt a természetes igényt kihasználva segíti az elmaradt vagy lassabban fejlődő képességek kibontakozását, a szülőket bevonva, velük együttműködve.

(Pacsika Ágnes gyógypedagógus, TSMT-terapeuta)